Original: https://www.webpages.uidaho.edu/~rfrey/220consumption.html

A következő anyagokat Rodney Frey állította össze az osztálybemutatók során bemutatott oktatási anyagok megismétlése, továbbfejlesztése és kiegészítése érdekében.

Az emberi történelem során még soha nem volt olyan társadalmi rendszer, amely olyan magas szintű anyagi jólétet és anyagi kényelmet teremtsen, mint amely modern euro-amerikai (Nyugat-Európa és Észak-Amerika) társadalmunkból származik. A kifinomult egészségügyi ellátórendszerektől kezdve az automatizált ipari gyártáson át a magas hozamú gazdálkodási gyakorlatokon át a kiterjedt közlekedési és kommunikációs hálózatokon át az elérhető oktatási rendszerig folytatódnak az eredmények. Az emberiség most járt a hold kráterein, és pávián szív beültetésével meghosszabbította a gyermek életét. Valójában az emberi biológiai szív ma mechanikus szívvel helyettesíthető.

A világ gyorsan egyedülálló közösséggé válik. Ami Pekingben, Buenos Airesben, Jakartában, Moszkvában vagy Tokióban hír, az a saját nappalijában található hír. Amit pedig Pekingben, Buenos Airesben, Jakartában, Moszkvában vagy Tokióban álmodnak, azt saját otthonában álmodják meg. Az euro-amerikai társadalommal kapcsolatos törekvések gyorsan az egész világközösség törekvéseivé válnak. És ezek az elvárások a fogyasztási cikkek és az anyagi jólét egyre növekvő szintjére irányulnak, például gépjárművek, ruházati cikkek, szórakoztató rendszerek, szabadidős felszerelések, lakhatás, táplálkozás és egészségügyi ellátás. Amerika egyik legjövedelmezőbb exportja az évente több milliárd dolláros “hollywoodi kép” – a mozgókép, a televízió, a magazin, a vidámpark, a népszerű zene, és ami a legbiztosabb, a “gyorsétterem” és a ruházati ipar. Ebben a pillanatban valószínű, hogy valaki Pekingben, Buenos Airesben, Jakartában, Moszkvában vagy Tokióban áll egy sorban, rajta egy pár Levis, hallgatja a “rock ‘n’ roll”-t, és készül megrendelni egy Big Mac-et és egy Coke, és hogy valaki nem amerikai. Egy teljes életstílust, az “Amerikai népi kultúra”-et sikeresen forgalmazzák világszerte. A képeket egyértelműen terjesztik és befogadják, az elvárásokba beépült képek.

A modern euro-amerikai társadalom megjelenésével megjelent John Bodley által a “fogyasztás kultúrájának” nevezett címke. (Lásd Bodley 1985. Bodley egyike azoknak, akik a “fogyasztás kultúrája” kifejezést használták. A fogyasztói életmód terjedelmének és következményeinek átlátó megvitatásához lásd Alan Durning 1992). Ez egy olyan életstílus, amely nemcsak annak függvénye, hogy mit fogyaszt, hanem az egyre növekvő fogyasztási szint. Az ember társadalmi és gazdasági helyzete, családi kapcsolatai és szórakozási módjai, önazonosságának magját a fogyasztható termékek iránti szinte telhetetlen éhség határozza meg. Két kedvenc amerikai szórakozás, a televíziónézés és a bevásárlóközpontok látogatása, az értékesítési helyek köré irányul, és a fényesen csomagolt fogyasztási cikkek és a kidobható termékek végtelennek tűnő választékát vonzza. A “fogyasztás kultúráját” leginkább az üdítő és gyorsétterem szlogenekben lehet megtestesíteni: “Megvan” és “Amit akarsz, azt kapod”.

Az anyagi jólét és az elvárás ezen szintjeivel árcédula is jár. Az emberi történelem során soha nem volt olyan társadalmi rendszernek szüksége olyan magas erőforrás- és energiafogyasztásra, mint amit modern euro-amerikai társadalmunk megkövetel. E kulturális infrastruktúra és az elvárások szintjének megkönnyítése érdekében folyamatosan keresik a kibővített és új energia- és erőforrásokat. 1991-ben az Egyesült Államokban az energiafelhasználás egyenértékű volt azzal, hogy minden amerikai 25 hordó olajat, 3,5 tonna szenet és 75 000 köbméter földgázt fogyasztott.

De a globális közösségen belül, amelyet oly sok világnézet oszt meg, az euro-amerikai társadalom előnyei nem egységesen adódnak mindazoknak, akik az álmára vágynak. Míg a becslések eltérnek, csak az Egyesült Államokban az amerikaiak a világ éves árutermelésének mintegy 40%-át és a világ energiájának 35%-át fogyasztják. Az amerikaiak a világ népességének csupán 5%-át képviselik. Globális értelemben a világ népességének legfelső 20%-a ellenőrzi a vagyon 80%-át, míg az alsó 20% a világ vagyonának kevesebb mint 1,5%-át. Becslések szerint a világ déli féltekéjén több mint egymilliárd ember él naponta egy dollárnak megfelelő összeggel. Sokan álmodják az álmot, a legtöbb azonban még messze nem valósult meg. Minden jel arra enged következtetni, hogy ez a társadalmi-gazdasági szakadás szélesedik és egyre inkább elterjed az egész világon, gyakorlatilag minden közösségben kifejezve. A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek.

Az euró-amerikai társadalmunkra jellemző megnövekedett energiafogyasztás mellett továbbra is fennállnak a kérdések, hogy a föld tovább tudja-e szállítani az emberek elvárásainak fenntartásához szükséges energiaforrásokat, és hogy az energiafogyasztás ezen szintjének melléktermékei ( azaz a szennyezés) biztonságosan felszívódhat a világ ökológiai rendszerén belül. Új forrásokat kell találni? Új technológiákat kell felfedezni? Szükség van-e az elvárások vagy akár a világnézeti értékek megváltoztatására?

A tét a fosszilis tüzelőanyagok és nyersanyagok, például a vasérc és a réz tartaléka. A tét a föld termékenysége. Az Egyesült Államokban a síkságon betakarított búza minden tonnájáért két tonna termőtalaj veszít el a modern gazdálkodási gyakorlatok okozta erózió miatt. Évente mintegy hárommilliárd tonna termőtalaj veszít el a mezőgazdasági gyakorlatokhoz kötődő víz- és szélerózió miatt. Viszont a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás az Egyesült Államok összes folyószennyezésének 46%-át teszi ki. Körülbelül 500 évbe telik egy hüvelyknyi talaj termése.

A tét a levegő és a víz minősége. A tét a hőmérséklet és a napsugárzás globális ingadozása. Évente Amerika több mint ötmilliárd tonna szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, ami jelentős “üvegházi” gáz és több száz millió tonna kén-dioxid, savas esőt okozva.

A tét az Amazonas, Délkelet-Ázsia és az északnyugati amerikai hatalmas erdők folyamatos fennállása. Tét az állat- és növényfajok sokfélesége, valamint az őslakos népek, akik ezeket az erdőket lakják. Évente 20 000 és 40 000 állat-és növényfaj eltűnik erről a bolygóról az emberek cselekedeteivel; és a fajok kihalásának aránya növekszik. Becslések szerint minden nyolcadik ismert növény- és állatfaj kihal a következő tíz évben. Az egykor az amazóniai régióban élő ötmillió indián közül ma csak 220 000 ember él túl. A brazil és venezuelai kormány legutóbbi és vonakodó beavatkozásáig naponta átlagosan egy yanomami indiánt öltek meg az aranybányászat és a fűrészáru érdekei. Mégis, a világon ma szétszórt, fennmaradó 300 millió őslakosból, akik a világ népességének mintegy 5% -át képviselik, évente több tízezren halnak meg gyilkosságok és háborúk, betegségek és éhezés miatt, amelyek mind közvetlenül a az euro-amerikai társadalom erőforrásigénye. Az őslakosok halálával együtt jár a kulturális sokszínűség elvesztése. Amint a biológus emlékeztet rá, és ahogy az antropológus hangján visszhangzik, az életképes ökológiai rendszer a fajok és a kulturális diverzifikáció tükröződése. Végül a bioenergetikai-kibernetikai rés dinamikájának minden sikeres adaptációja a rendszer egészére kiterjedő sokszínűség vitalitására és hozzáférhetőségére támaszkodik. Az instabil és potenciálisan haldokló ökológiai rendszer tükrözi a fajok hiányát és a kulturális diverzifikációt, valamint az úgynevezett “monokultúra” megjelenését.

A tét nem csak életünk minősége, hanem maga az Álomállat is. A tét nemcsak az érintetlen pusztai területek megőrzése, hanem az egész élet létezése ebben a bolygó ökoszisztémában. A bolygó történetében soha egyetlen faj sem befolyásolta annyira az összes faj túlélését!

Ezt az oldalt utoljára 2018. október 5-én módosították.