Original: https://wirtzbill.com/2020/05/30/the-court-decision-that-shook-the-european-union/
2020. MÁJUS 30.
Általában nem jó az a döntés, amely Németországból kivonja az egész európai kontinenst. Ebben az esetben azonban ez jelentheti a legnagyobb intézményi zavart az Európai Unió történetében. Miguel Poiares Maduro az Európai Egyetemi Intézet Transznacionális Kormányzati Iskolájáról így fogalmaz: “Nem ez az első alkalom, amikor az alkotmánybíróságok megtámadják az Európai Bíróság hatalmát, de soha nem így és ilyen lehetséges következményekkel.”
Röviden, a Karlsruhe városában található Szövetségi Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy egyrészt az Európai Központi Bank (EKB) nem indokolt a közvagyon-vásárlási programjára (kvantitatív enyhítés az euró stabilizálására) vonatkozó határozatában. Másodszor, az Európai Bíróság (az EB legfelsõbb bírósága) tévesen engedélyezte az EKB számára a program végrehajtását. Ez a döntés mind az EU központi bankját, mind pedig az uniós jog felsőbbrendűségét vitatja.
Mario Draghi, az EKB volt elnöke (aki 2011 és 2019 között volt hivatalban) alatt az volt a politika, hogy a bank „bármit megtesz”, amellyel stabilizálja a közös valutát. Az euró jelentős zavarokon élt a 2008-as pénzügyi válság és az azt követő államadósság-válság során, amely különösen Írországot, Görögországot, Olaszországot, Portugáliát és Spanyolországot érintette. A mennyiségi lazítás révén a németországi frankfurti központi bank a gazdasági ösztönzést ígérte. Például a múlt év szeptemberében az EKB bejelentette egy új, 20 milliárd eurós kötvényvásárlási programot, amíg azt megfelelőnek tartja. Ennek ellenére ez a döntés annak a 750 milliárd euróhoz képest, amelyet bejelentett, hogy szembeszáll a COVID-19 gazdasági hatásával.
A pénzügyi eszközök vásárlása nem újszerű a monetáris politikában. Valójában a legutóbbi pénzügyi válság idején mind az Egyesült Államokban, mind Európában a központi bankok elszámolták a nagy bankok számára a rossz eszközöket a mérlegükben. Elutasítanám, ha nem irányítanám az osztrák közgazdászot bennem, és megjegyzem, hogy a központi banki szolgáltatások korrupció nélkül vannak: az inflációt a monetáris kínálat növelésével (azaz a pénz nyomtatásával vagy nullák hozzáadásával a számítógépben a Fed-ben vagy az EKB-ban hozták létre) hozzák létre. , ami megemelkedett árakat eredményez. A központi bankárok mégis meggyőzték a legtöbb közvéleményt, hogy az ellenkezője igaz, amikor kijelenti, hogy a megemelkedett árak olyan infláció, amelyet csak a monetáris politika révén lehet orvosolni.
A német határozat behúzza az EKB csillagászati kiadási programjait, és megkérdőjelezi a „Bundesbank” németországi központi bank részvételét. Ezen túlmenően a bíróság megkérdőjelezte a feltételezett „felsőbb bíróságát”, az Európai Unió Bíróságát is. Ugyanezek a felperesek – köztük az euró ellenzéki Bernd Lucke, aki híres volt a szélsőjobboldali AFD párt létrehozásának elősegítéséről – kijelentették, hogy a német határozat szintén hiába került az EB-hez. Az EU bírósága 2018-os ítéletében szankcionálta az EKB magatartását. A német bíróság azonban úgy találta, hogy az EU megsérti a saját arányossági szabályát, azaz úgy véli, hogy az Európai Bíróság a hatáskörén kívül esik.
Az öreg kérdés: quis custodiet ipsos custodes?, „ki uralja az uralkodókat?” visszatért.
A karlsruhei bírák azzal érveltek, hogy a hatáskörök nem demokratikus átruházása az Európai Unióba sérti a német állampolgárok egyéni jogait. Mivel a németeknek a demokrácia elveit követve szavazati joggal kell rendelkezniük, jóvá kell hagyniuk ezeket a kiadási programokat, amelyeket nem választott hivatalnokok nem tudtak készíteni.
A német bíróság határozata tehát azt a precedenst hozza létre, hogy az uniós jog valójában nem ellentétes a nemzeti joggal, legalábbis Németországban. Aláássa a közös valutát és az EU intézményeit
A legfontosabb, hogy kevés az Európai Bizottság – amely meglepő módon elégedetlen a döntéssel – vagy e tekintetben Németország tehet. Tekintettel a német alkotmányra, Berlinnek nincs befolyása a bíróság felett. Ez az EU-n kívüli oszlopokkal való mindenesetre felborította.
Az Európai Egyetemi Intézet fent említett professzora, Maduro írja: „Katasztrófahelyzetben a német alkotmánybíróság precedensje vírusként terjed a nemzeti bíróságok körében. Az EU jog szerint a hatékonyság és az egyenlőség aláásódik, és a nemzeti érdekek közötti konfliktusokat ez már nem bírálja el, hanem a nemzeti bíróságokon keresztül folytatja.”
Ez azt mutatja, hogy az Európai Unió felépítése megkérdőjelezhető alapokra épült. Ha Maduro valószínűségnek tekinti ezt a „vírust”, akkor ez azt jelenti, hogy az EU demokratikus jellegét mind a 27 tagállamban jogilag meg lehet kérdőjelezni. Azt is jelentheti, hogy a tagok alkotmányai soha nem voltak összhangban az EU-szerződésekkel.
A német döntés mindenesetre meglepően feltámasztotta, hogy az igazságügyi hatóságok alapjai mennyire törékenyek. A második világháború után a konszenzus az volt, hogy a német alkotmánybíróságnak teljesen függetlennek kell lennie Berlin politikai akaratától. Azáltal, hogy a bíróságot sárba húzza azért, hogy megengedje magának egy magasabb hatalmat kihallgatni, az EU szurkolói félreérthetik annak kockázatát, hogy miért kezdetben állítják vissza a hatalommegosztást. Igen, az EU állítása szerint az európai béke őre. De ha ezt a békét akkor érik el, ha politikai akaratot kényszerítünk a németek egyéni jogaira (azaz a legfelsõbb bíróságokon való védelmükre), akkor Európa valóban ezt kívánja-e?
Egy ismert Batman-filmes mondás eszébe jut: “Vagy meghalsz hősgel, vagy elég hosszú ideig élsz, hogy láthassátok, hogy gazember leszel.”
Ezt a cikket először a The American Conservative.
Köszönjük, hogy kedvelte és megosztotta!
