Original: http://southasia.ucla.edu/religions/gurus-saints/buddha/
The source text is copyrighted by Vinay Lal
Lásd még: Buddhizmus
Buddha. Gupta-időszak, c. 5. században. Homokkő, körülbelül 167 cm magas. Gyűjtemény: Brit Múzeum, London.
A Kr. E. Hatodik században Észak-Indiában tucatnyi vagy annál több királyság és oligarchia volt otthona, ideértve Koysala királyságát is, amelyet a Ramayana-ban Dasaratha és fia, Ráma egy időben irányítottak, fővárosuk Ayodhyában. A Sakya törzsnek, amely a hatodik században Koysala felett uralkodott, fővárosa Sravasti volt a Himalája lábánál, és a közelben található Lumbini-ban (ma Nepálban) született Siddhartha Gautama Kr. E. 563-ban vagy annak körül körül egy telihold éjjel. Születése, akárcsak Krisztusé, állítólag csodásnak bizonyult, és a bölcs Asita állítólag kijelentette, hogy a fiú minden idők legnagyobb uralkodójává vagy nagy lemondójává, az emberiség tanárává válik. Aggódó, hogy Siddhartha ne vegyen egy szent, apja és nagynénje életét, akiknek gondozásába anyja halála után gyermekkorában került sor, és igyekezett elrejteni az élet valóságait Siddhartától. Fiatal korában Siddhartha feleségül vette Yasodharát, aki hamarosan fia született neki.
Az „igazság” iránti törekvésében Siddhartha különféle bölcsek tanításaival foglalkozott, és gyakorolta az e szellemi tanárok által tanácsos megszorításokat. Az éhségtől és a testét sújtó fájdalomtól eltekintve, Siddhartha arra a következtetésre jutott, hogy a test rendkívüli megfosztása és a fájdalomnak való kitettség semmilyen módon nem hozza közelebb az önmegvalósításhoz. A bodhi fa alatt Sarnathban, a mai Benares környékén kívül, úgy döntött, hogy ül és meditál, amíg meg nem érte a megvilágosodást. Noha a gazdagság, a hatalom, az eleven étkezés és a szexuális teljesítés látomásai elmúltak róla, Siddhartha mindazoknak az útnak való eltéréseit nem kísértette meg. Ekkor vált ki a tanítások egy meghatározott sorozatának, amelyet ezentúl „négy nemes igazságnak” neveznek, nevezetesen: minden létezés szenved (dukha); a szenvedés oka a tudatlanság (avidya) vagy vágy; ha szenved, gyógyíthat; és a szenvedés gyógyítása a helyes hiedelmek, a helyes beszéd, a helyes magatartás, a megfelelő megélhetési mód, a megfelelő erőfeszítés, a megfelelő gondolkodásmód, a megfelelő meditáció és a megfelelő törekvések nyolcszoros útján rejlik. Egy nap, amikor úgy határozott, hogy többet lát a világról, Siddhartha parancsot adott egy szekérre, hogy vigye őt, hogy tanúja legyen az ő alanyai által vezetett életnek. Itt először találkozott egy idős emberrel, aki életkorban hajlamos volt, és így jött rá, hogy az elmúlt években az ereje csökken. A későbbi utakon meglátott egy beteg embert, és felhívták rá a betegség tudatosságát, végül egy holttestet, amely elkerülhetetlen következtetést hozott haza, hogy senki sem kerülheti el a halált. A palotába való visszatérése után Siddhartha elhatározta, hogy megtalálja az embereket sújtó szomorúság okát, valamint a bánat véget vetésének módját. Csak hűséges szolgája, Channa kíséretében elindult egy éjjel a palotából; aztán küldte Channát vissza ékszerével Kapilavastu-ba, Siddharta levágta a haját és vállalta a bűntett életét.
Siddhartha, vagy a Buddha, „A megvilágosodott”, ahogy kiderült, Prédikált a vadaspark a Sarnath és környékén 527 ie. A legelső tanítványai szerzett lett tagja a buddhista Szangha vagy egyesület, és lassan ő híre. Azt mondják, hogy Kasshyapa, a neves bráhmin zsálya, jött észre hiábavalóságát imádja a tűz (agni) találkozva a Buddha, és hasonlóképpen a Buddha képes volt meggyőzni király Bimbiszára, aki válna pártfogója, hogy az áldozati megölése ártatlan állatok már nem lehet úgy értelmezni, mint hozzá érdem vagy a boldogság az ember életében. A Buddha lett a nagy kitevője ahimsa vagy erőszakmentesség, de ő határozottan visszautasította, hogy azzal magának minden csodatévő. A Buddha életének egyik leghíresebb epizódja arról szól, hogy a hírneve elterjedése óta egy nő egyszer jött hozzá halott gyermekével, és arra kérte, hogy hozza vissza az életébe. Mialatt vigasztalta őt, a Buddha arra kérte, hogy vigyen neki néhány mustármagot minden olyan házból, ahol nem történt halál; és bár háztól házig ment, ennek a nőnek vissza kellett térnie a Buddhához azzal a hírrel, hogy nem talált ilyen házat. Ez lenne a Buddha nagy tanítása: bárki is született, meg kell halnia, és nincs állandóság, csak a bánat; és hogy megszabadítson minket a bánattól, az embernek meg kell szabadulnia magát a vágytól. A Buddha utolsó szavai, átfogalmazva: “Öregszik az összes összetett dharma”.
Az évek során, bár apja igyekezett visszaállítani neki a lemondott királyságot, a Buddhának nem volt kísértése arra, hogy elhagyja hivatását; végül saját fia, Rahula lett tanítványa. A szóbeli források arról szólnak, hogy néhány ember összegyűlt-e vele: hatalmas sziklát dobtak rá, és néhány tanítvány összegyűlt körülötte, de azt mondják, hogy a szikladarab kettéoszlik, és egy darab a Buddha mindkét oldalára esett. Egy vad elefántot lazán tettek a Buddha útjában, és bár pusztítást okozott mindenütt, a Buddha lába előtt letérdelt. A Buddha nyolcvan korig élt, amikor azt írják le, hogy elérte a mahanirvánát vagy abszolút szellemi emancipációt. Halála után kevesebb mint két évszázadban tanításai nem csak Indiában, hanem Ázsia nagy részein is elterjedtek. A császár Ashoka, aki volt, hogy megállapítsuk a legnagyobb birodalom India volt tudni, hogy amíg az Advent a mogulok a tizenhatodik században, maga vált áttért a buddhizmusra. Vannak, akik a Buddha tanításait a túlzott szellemiséggel és agnoszticizmussal társították; mások azt állították, hogy a buddhizmus a klusizmus egyik formája. [Részletesebben lásd a buddhizmust.] A buddhizmus későbbi története azonban áttekinthető, egyértelmű, hogy a Buddha tanításai az emberiség szellemi és szellemi története kiemelkedő fejezeteinek képezik.
